A veszteségfeldolgozás egy elterjedt fogalom, azonban nem pontos. Ugyanis nem a veszteséget kell feldolgozni, hanem annak az érzelmi következményét, annak a ránk gyakorolt hatásait. Vagyis a veszteség következtében kialakult fájdalom, szomorúság, elkeseredettség, csalódottság, kiábrándultság, reményvesztettség, erőtlenség, elszigeteltség, magány, örömtelenség, düh – és még sorolhatnám… – feloldásán kell dolgoznunk. És ha egy veszteség kapcsán ezek közül bármelyiket, vagy más, fel nem sorolt hasonló érzést magunkban azonosítunk, az bizony azt jelenti, hogy gyászfolyamatban vagyunk. Fogalmilag ugyanis életünk bármely veszteségére adott érzelmi reakcióink és magatartásformáink gyásznak, gyászfolyamatnak számítanak, ezért a haláleseten kívül eső – úgymond – „hétköznapi” veszteségeink (szakítás, válás, munkahely elvesztése, egészségi állapot tartós megváltozása, családi kapcsolat megromlása, bizalomvesztés, költözés, stb… ) feldolgozása esetében is a megfelelő módszer (és a megfelelő terminológia) a gyászfeldolgozás. Teljesen természetes, ha most azt gondolod, hogy a gyász fogalom számodra mást jelent, és kizárólag halálesettel tudod összefüggésbe hozni. Ez tökéletesen érthető, ha így ismerted meg gyerekkorodtól fogva és felnőttként sem találkoztál még a fogalom teljes tartalmával. Ha nagyon távol áll tőled ez a megfogalmazás, nem kell használod. Soraimmal csupán az edukáció oltárán szerettem volna áldozni.