BLOG

A „Szerencse lánya” (Luckiest girl alive) című filmben hangzott el ez a jótanács:
„Írd meg úgy, mintha senki sem olvasná! (…) Pláne nem a szüleid! Így írunk olvasásra érdemes művet.”
Ez az őszinteség legmagasabb foka. Így teszek.

igaz történet

Egy „kései” gyerek emlékezései 4.

A szavak hatalma (4. rész) A belső kérdezz-feleleknél tartottam, kedves Olvasóm, és ott, hogy milyen hangulatban és lelkiállapotban teltek az idejekorán megkomolyodott „Editke, a kései gyerek” mindennapjai. Ahogy a fotón is látszik, nem tettetett örömmel lengek a hintán, és nem volt ez másként egyéb tevékenységeim során sem. Többnyire nagyon boldog és vidám gyermek voltam. Többnyire… […]

Egy „kései” gyerek emlékezései 4. Olvass tovább »

Egy „kései” gyerek emlékezései 3.

A szavak hatalma (3. rész) A hat-hét éves „Editke, a kései gyerek” súlyos kérdéseinél tartottam, kedves Olvasóm. Hogy is volt ez? Miért lettem én „kései”? Valamit elrontottam? Hibáztam? Én késtem? Rajtam múlt? Lehet, hogy haragszanak is rám emiatt? Biztos rajtam. Naná! Hiszen én vagyok a kései gyerek. Nem a szüleim a kései szülők. Szóval biztos

Egy „kései” gyerek emlékezései 3. Olvass tovább »

Egy „kései” gyerek emlékezései 2.

A szavak hatalma (2. rész) Az 1. részben addig jutottam, kedves Olvasóm, hogy megosztottam veled 30+ éves anticipációs (megelőző) gyászom történetének kiindulópontját, ami egy szó volt: „kései”. Történetemet 6-7 éves korom tájékán indítottam, amikor ennek az értelmével kapcsolatban fény gyúlt a buksimban. „Editke, a kis kései gyerek.” – hallottam vagy százszor. Eleinte csak kérdőjelek villogtak

Egy „kései” gyerek emlékezései 2. Olvass tovább »

Egy „kései” gyerek emlékezései

A szavak hatalma (1. rész) Kései. Ez az egy szó. A szó, ami 30+ év anticipációs – vagyis megelőző – gyászra ítélt… Itt van velem az ovis kis fejem, amikor kigyúlt benne a fény, hogy mit jelent „kései” gyereknek lenni. Igen, kedves Olvasóm, alapvetően azt, hogy később születtem, mint ahogy az megszokott volt 1980-ban a

Egy „kései” gyerek emlékezései Olvass tovább »

Amikor az isteni gondviselés nekem osztott feladatot

– Megtörtént esemény. Saját történet. – 2017. november 23-án reggel egy autizmussal élő kisfiú otthoni viseletben, téli öltözet nélkül elkószált IV. kerületi otthonából. Őrangyalával a Hősök terénél találkozott. Azon a reggelen is a szokásos tömött sorok álltak a Hősök teréről a Dózsa György útra vezető kanyarodó sávokban, így volt időm szemlélődni. Egyszer csak megakadt a

Amikor az isteni gondviselés nekem osztott feladatot Olvass tovább »

Scroll to Top